Dzsó Bácsi

SZENT HELY Olyan dologról írok most, amelyről még sokáig fog beszélni az emberiség. Fel kell vennem a Pápával a kapcsolatot. Meg kell áldatnom azt a helyet, ahol ezek a csodálatos események történnek. Történt ugyanis, -illetve még biztosan történni is fog- hogy barátommal, Furják Mihály biztonsági szakemberrel éppen tolvaj után nézelődtünk. Már ugyanis jó lett volna minél több olyan figurát kiszűrni a boltból, akik nem tisztességes szándék által vezérelve,és nem is bevásárlás céljából látogattak el hozzánk. Szóval mentünk, mendegéltünk és a zsemletároló előtt... Huppsz! Na mit pillantottunk meg? Egy járást segítő, a földhöz nyomással csatlakozó, tenyérrel való támasztással eldőlés elleni biztosításra kifejlesztett botot. Igen, egy botot, amely elviekben azt a célt szolgálja, hogy a járását megkönnyítse egyes beteg,vagy idősebb embertársunknak. Oda volt támasztva, de sehol a boltban egy hozzá tartozó, bicegő polgártárs. Hmmm... Ez az eset aztán egyre sűrűbben fordult elő, szinte naponta. A végén már nem is csodálkoztunk, amikor találtuk egyet,hanem betettük a „talált tárgyak osztályának” kinevezett sarokba a többi bot közé. Na de miért is akarom a zsemletároló bútorzatot megáldatni a Pápával? Már az is okot adna arra, hogy feltételezzük, meggyógyultak a járásukban betegség, öregség által korlátozott emberek. De! Amikor a vásárlók által áruelpakolás céljára használt kosártartó pult előtt találtunk egy üres tolókocsit... Dzsó bácsi